Nem olyan régen Rómában jártam, ahol vacsorára egy remek kis vendéglőt találtunk, melyet egy idős, kedves úr és felesége vezettek. A kettőjük közötti szerep hagyományosan volt felosztva: a feleség vitte a konyhát, a férj szórakoztatta a vendégeket, miközben az elkészült házias ételeket is felszolgálta. Az étterembe csak törzsvendégek voltak, olyan egyedülálló emberek, akik nem főztek maguknak otthon, hanem étteremben fogyasztották el a vacsorát, valamint egy férfiakból álló asztaltársaság, akik valószínűleg rendszeresen ott kártyáznak, mielőtt vacsorát rendelnének. Persze az otthonos hangulathoz nem hiányozhatott a TV készülék sem, mely láthatóan, egy új beruházása volt az étteremnek, ugyanis a gyári matrica a képernyő sarkából még nem került eltávolításra. A TV nem igazán illett az enyhén retró hangulatot árasztó étteremhez, de a vendégek úgy látszik igényelték. Ezen az estén valami nagyon izgalmas valóság show utolsó adása mehetett, mert hátulról a tulajdonos felesége is kijött, magára hagyva a konyháját, és lelkesen kommentálta TV-ben zajló eseményeket. Persze nem csak neki volt hozzáfűzni valója, hanem a férjének is, a kártyázó társaságnak is, és az egyedül vacsorázóknak is. Nagyon vicces volt ez külső szemlélőként látni, úgy, hogy olaszul semmit nem beszélünk. Még szerencse, hogy ekkor már a házi készítésű, nagyon finom tiramisunál tartottunk, mert lehet, hogyha később érekezünk, sokáig kellett volna várni a zöldborsólevesre, és főleg az est fénypontjára, a ricottával töltött óriás házi raviolira, mely diómártással került felszolgálásra. Az alábbi receptben ezt próbáltam rekonstruálni, ugyan raviolit nem készítettem, (majd talán nyugdíjas éveimben), de farfalle tésztával is igen jól sikerült. Lássuk!
Diópestóval készült tészta
Hozzávalók 4 fő részére
400 g tészta
175 g dió
1 gerezd fokhagyma
1 szelet fehér kenyér
200 ml tej
100 g parmezán sajt
Olivaolaj
A szelet kenyérről vágjuk le a héját, és áztassuk a tejbe.
A diót pirítsuk meg egy száraz serpenyőben, és hagyjuk hűlni.
Egy gerezd fokhagymát és a kihűlt diót rakjuk egy késés betétű robotgépbe. Adjuk hozzá a tejben áztatott kenyeret, öntsük hozzá a tejet, és pürésítsük. A parmezán sajtot vágjuk apróbb kockákra, ezt is adjuk a dióhoz, és ezzel pépesítsük tovább. Sózzuk, borsozzuk.
Egy fazékba rakjunk föl főni vizet, és a tésztát főzzük a csomagoláson feltüntetett időtartamig. Elkészültékor, öntsük le a vizet a tésztáról, úgy, hogy egy bögrényit félrerakunk a főzővízből.
A diókrémet tegyük egy serpenyőbe, lazítsuk egy kevés főzővízzel, addig, míg krémesen folyós lesz. Melegítsük át, és ekkor adjuk hozzá a tésztát. Keverjük össze, és parmezánforgácsokkal, ill. durvára vágott dióval díszítsük.
Következő bejegyzés holnap, március 12-én jelenik meg, címe: Sajtos karfiol
képek: gastronomica.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.